1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:
A mai napon reggel ugyanúgy,
mint minden nap a Linkinpark In the End című számára keltem kb. hét ötvenkor.
Egy gyors mosakodás után lementünk reggelizni a szobatársaimmal. Reggeli után
nyolc ötvenkor volt egy rövid gyűlés a Jákysoknak, ahol az eddigi
teljesítményünkről volt szó és a rólunk alkotott véleményekről.
Ezután a szokásos elosztás
következett, ami után ugyanazt folytathattam, amit tegnap abbahagytam. Az
asztalos csoportunkhoz hozzánk társult meg két fő (Flóra, Sanyi). Ők az
emeleten dolgoztak: a benti fa ajtóknak a keretét csiszolták és festették le.
Mi Timivel elkezdtük az ajtók átforgatását, és átcsiszoltuk. Ez után a lekezelt
felületre a második réteg lakkot vittük fel. Közben egy másik asztalos
kollégának segíteni kellett méretre vágni fadarabokat, hogy aztán azt
összeragassza, és hogy mi azt lecsiszolhassuk, lefesthessük.
Így ezzel a tempóval rövid
idő alatt rengeteg léc és deszka halmozódott fel nálunk, amit mind át kellett
csiszolni, kézi és gépi csiszolóval. A gépi csiszolót nagyon könnyű volt
használni és gyorsabban is ment a munka. Ha nem akadt csiszolnivalónk, akkor
lakkozhattunk tovább.
Ebéd előtt történt egy
baleset, ugyanis az instabil asztalunkon a kis lécek nem biztosítottak kellő
biztonságot az anyagmozgatásnak. Ezért mikor a kolléganőm úgy gondolta, hogy
elvesz egy megszáradt, kész profilt, megbomlott az egyensúly és a legnagyobb
meglepetésemre az egész vödör lakk a kezemre és a földre ömlött és ezáltal
hatalmas káoszt hagyott maga után. Amíg ő a romokat takarította én slaggal
verettem le a kezemről a festéket, több-kevesebb sikerrel.
Ebéd után újult erővel és
kellő higgadtsággal folytattuk a dolgunkat. Közben két további munkatársunk is
a műhelybe jött, hogy a terméskő fal közül kibontsák a régi fugát és majd
helyette újat kenjenek ki. A bontási munkájuk idővel egyre hangosabb, és
porosabb lett, mivel két vésőgéppel dolgoztak.
2. Szerzett tapasztalatok:
Mindig figyelni kell, hogy mit hova teszünk, a megcsiszolt fadarabokat lakkozás előtt le kell porolni.
1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:
Ébredés,
mosakodás, öltözés után úgy döntöttünk, hogy kimossuk a szennyest, így ez volt
a nap első komolyabb tevékenysége a reggeli előtt. A reggeli még most is
vállalható volt. Ezután átöltöztünk, kiültünk a padra, ahol tanáraink hasznos
tanácsokkal láttak el minket, hogy hogyan illik viselkedni.
Pontosan kilenc órakor nekiálltunk Márkkal és két lengyel
fiúval a munkának. Első feladatunk az volt, hogy a tegnap lefektetett csövet
körbe terítsük homokkal és a tetejére is legalább tíz centiméter homokágyat
szórjunk. A munka gyorsan ment, folyamatosan járt a kezünk, gyorsan hordtuk a
homokot és szórtuk is bele az árok két végébe, mivel csak ezeket a területeket
tudtuk megközelíteni.
Miután elkészültünk a homokterítéssel, az árok két
oldalára szórt földet kezdtük el visszatölteni. Túl gyorsan haladtunk a
munkával, mivel Johan odajött hozzánk és szólt, hogy lassabban, mert a végén
nem lesz munka. Ezután is folytattuk a munkát a megszokott tempóban. A végén
kicsit nehézkesen ment a dolog, mivel a földet egy kőrakásra szórtuk, így sok
idő ment el a kiválogatásával, elterítésével. Lényegében minden simán ment és
miután befejeztük, tájékoztattak minket az új feladatunkról.
Az új feladat: egy terméskő falazat hézagait kellett
bevésni, mert a kövek közé díszítő vakolat kerül. Nagyon körülményes, sok időt
és energiát igénybe vevő munka volt. Ezt a munkafolyamatot az ebédszünet
szakította félbe. Ebéd után kiteregettük a reggel kimosott ruhákat, majd
nekiálltunk ismét dolgozni. Az eszközök, amiket használtunk elég hiányosak és
rossz állapotban voltak, nehezünkre esett egy rendes kalapácsot találni, én
például egy olyannal dolgoztam, aminek a végén egy kis vágóeszköz volt vagy
valami hasonló, nem tudtam beazonosítani. A vésők tompák voltak, így ki kellett
éleznünk azokat is, de miután használhatóbb szerszámaink lettek, akkor is
kínszenvedés volt ez a munka. Szerintem betonnal rakták össze ezeket a köveket
vagy egy nagyon erős cementes habarcskeverékkel.
A munka utolsó 2 órájában szereztünk egy vésőgépet és
azzal fojtattuk a munkát. A védőeszközök, amiket használtam: kesztyű, szem-, és
fülvédő volt. Egyiket se bántam meg, hogy viseltem, mivel egész nap hangosan
szóltak a gépek, a szilánkok megállás nélkül az arcomba csapódtak, és nem
egyszer ütöttem rá a kezemre kalapáccsal.
A nap végére éppen be tudtuk fejezni ezt a tevékenységet,
de elképzelhető, hogy holnap finomítani kell rajta.
2. Szerzett tapasztalatok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése