A reggelit a
szálloda éttermében kaptuk. 10 órakor indultunk egy újabb körútra a városba.
Természetesen ez sem ment zökkenőmentesen. Metróval utaztunk egészen a
Bode-Museumig, amit csak kívülről néztünk meg. Viszont a mellette végig húzódó
bolhapiacra kaptunk lehetőséget, hogy megnézzük. Azon az úton, ahol végig
húzódott a piac végig sétálva a Berlini dómhoz lyukadtunk ki. A dóm előtti
téren, mint mindegyik másik nevezetességnél is készült egy csoportkép és egy
pár perc pihenőre is volt lehetőségünk. Sajnos ezen a napon is rengeteget
sétáltunk, feszített tempóban.
Ezután
elhaladtunk a National galeri előtt. A panoráma torony felé vettük az irányt.
Megnéztük az előtte elterülő teret és a gyönyörű szökőkutat, amelynek a tetején
Zeusz szobra állt. Tovább indultunk és út közbe sikerült vásárolnunk néhány
szuvenírt a hazaiaknak. Következő úti célunk a világóra volt.
Utoljára a
legizgalmasabb helyszínt hagyta az idegenvezetőnk. Kimetróztunk Berlin
külvárosába a berlini falhoz. Egy 500 méteres szakaszt hagytak meg eredeti
állapotában. Vagyis nem teljesen eredeti állapotában, mivel rengeteg művész
hagyta ott a lenyomatát. Rengeteg festmény díszíti a fal megmaradt részletét.
Látszódott néhány helyen a dupla fal is. Számomra ez volt a legnagyobb élmény a
kétnapos kirándulás során. Nagyon megrázó volt belegondolni, milyen lehetett
abban az időben élni, amikor egy fal választott el a szeretteinktől. Mennyien
meghaltak azért, mert át akartak mászni a falon. A legszörnyűbb történetet egy
18 éves fiúról hallottunk, aki a fal lebontásának időpontjában a barátaival át akart
mászni, végül a katonák lelőtték.
A visszautazás
is metróval történt. A hotelbe visszaérve összeszedtük a cuccunkat, amit még
ott hagytunk és siettünk a vonatra. A hazaút nagyon hosszúnak tűnt. Mindenki
nagyon elfáradt a két nap alatt. Sokan alvással töltötték el az időt. A
vasútállomáson már várt ránk Johann és András, autóval visszavittek minket Gut-
Wehlitzbe. Egy finom vacsorával és munkanapló írással fejeztük be a hétvégét.
Egy másik munkanaplórészlet:
1. Ma megtudtam a városról:
A mai nap ismét tovább alhattunk. 9-kor volt a hotelben a
svédasztalos reggeli. Rengeteg minden szerepelt a kínálatban. Volt ott 3
különféle müzli, rengeteg zöldség, saláta, szósz, zsemle, sajtok, kávé,
narancslé és baracklé.
Reggeli után 10-kor neki is indultunk a 2. napi
túránknak. Első állomás a múzeum sziget volt. Megnéztünk nagyon sok múzeumot.
Majd a közelben lévő bolhapiacra vettük az irányt. Több tíz méteren át voltak
sátrak telis tele kincsekkel és kacatokkal. Miután ezt végigjártuk átmentünk az
új részhez, ahol újabb hosszú soron át álltak az árusok.
Ezután megnéztük a Berlini-dómot. Azt mesélték róla, hogy
régen még szép fehér volt az egész épület, de ma már azért fekete, mert az
autókból kiömlő sok gáz beszennyezte a falakat.
Az útirányunk most már a Rotes Rathaus, azaz a vörös
városháza volt. Azért hívják így, mert az egész épület vörös téglákból épült és
nem vakolták le a falakat, se kívülről, se belülről. Nem sokkal távolabb
található a tv-torony, ahonnan be lehet látni egész Berlint.
Az Alexander Platzhoz sétáltunk
ezután. Itt található Berlin 2. nagy bevásárlóközpontja. A világ minden tájáról
érkeznek ide vásárlók, mert olcsó és minőségi áruhoz jutnak itt. Mi sajnos nem
mehettünk be, mert szorított minket az idő. Itt láttuk a világórát is.
Innen a Berlini falhoz siettünk, hogy időben haza tudjunk érni. A berlini
fal németül die Berliner Mauer a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin
és az NDK területén. 1961 és 1989 között létezett. A hidegháború alatt a kettéosztott
Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált. Azt a megmaradt részét
láttuk, amit nem romboltak le az egyesülés után. Ezt a részt felajánlották a
művészeknek, akik 1990 és 2009 között festették rá a műveiket. Miután ezeket
végignéztük siettünk a hotelbe, hogy elérjük a vonatunkat vissza Schkeuditzba.
A hotelben még akadt egy kis probléma, mivel két ember nem várta meg a
többieket. Emiatt büntibe kerültünk, így este nem mehettünk sehova.
Miután beértünk Schkeuditzba már vártak minket az
állomáson és kocsival vittek bennünket vissza a szállásra. Este még kicsit
iszogattunk a bárban, majd aludni tértünk.
2. Szerzett kulturális tapasztalatok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése