2013. szeptember 6.

1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefogla

Reggel 7 órakor keltünk hogy fittek legyünk 9 órára. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból, majd egyesével elmentünk lezuhanyozni, fogat mosni és levegőzni egy kicsit.

Fél 9-kor elindultunk reggelizni le a konyhára. De előtte összeszedtük a szennyest, amit nehezen tudtunk a fiúkkal szétválogatni, mert nem értünk a mosáshoz. Ahogy beléptünk a mosodába a néni nagyon segítőkész volt és elválogatta a ruháinkat majd ezután a konyhába mentünk. Nagyon finom szalámik, parizerek, zöldségek, kenyerek és meleg kávé meg tej várt minket. Mindenki tudta, hogy nehéz nap elébe nézünk ezért bőségesen megreggeliztünk.

Majd a munkaterületen gyülekeztünk, mert 9-re kellett ott lenni. Itt mindenkinek kiosztották a mai napra a feladatot, majd mindenki lement a pincébe a szerszámokért. Nekünk a mai napon a gumikalapács, kőmüveskanál és a vízmérték kellett, mert a térkövezést folytattuk tovább.

Egy kis idő után jött Kail és mondta, hogy amit tegnap leraktunk, abban van hiba, mert a kisebb méretű köveket ki lehet könnyen szedni és azokat ki kellett javítanunk, úgyhogy kerestünk hosszabb darab köveket és azokat beleverni az alapágyba körülbelül 10 centiméter mélyen.

Ezután tovább folytattuk az abba hagyott szakaszt megfelelő fugákkal és mélységgel. Majd szóltak, hogy segítsünk beemelni egy áthidalót, amit körülbelül 2 és fél méter magasra kellett volna helyezni. Először kézzel gondoltuk, hogy felemeljük, de nagyon nehéznek bizonyult és nem sikerült elsőre. Andris kitalálta, hogy van a műhelyben egy emelő gép és azzal beillesszük, de azt nem tudtuk olyan magasra emelni, mint amilyen magasra kellett volna tenni az áthidalót. Johan kitalálta, hogy az állásról majd felhúzzuk két kötél segítségével. Mindenki elfoglalta a pozícióját és elkezdtük felfele húzni, ami sikerült is, de sajnos meg kellett fordítani, mert nem a jó fele volt felfele.

Ismét a munkaterületemre érve folytattam a térkövezést, de kellett odahordanom köveket, mert már nem volt sok.

Fél egykor elment mindenki ebédelni, ami virslis leves szerűség volt, ami nem volt rossz.

Egykor tovább folytattuk a melót egészen háromig, majd utána az eszközöket bevittük a helyükre és elmentünk pihenni.

2. Szerzett tapasztalatok:

Megnéztem, hogy hogyan rakják be az áthidalót.

Még egy gyöngyszem:

1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:

            2013. szeptember hatodikát írunk, csodálatos pénteki nap a mai. Babonásabb embereknek ez a dátum már előre jelzi, hogy kerek egy hét múlva kezdetét veszi egy igen csak népszerűtlen kombinációja a számoknak és a napoknak, ez pedig nem más, mint péntek 13.

            Visszatérve a mai hatodikai péntekhez, szokásos módon 7:45 körül fejeztem be az alvást és teljesen üdén keltem ki az ágyból. Nélkülözhetetlen az elegendő pihenés ahhoz, hogy teljes lendülettel és koncentráló képességgel tudjam venni a nap közbeni akadályokat, problémákat, amik felmerülhetnek a munkafolyamatok során.

            Reggeli rutint elvégezvén kedves barátaimmal karöltve elindultunk, hogy elfogyasztjuk a szénhidrátokban, vitaminokban és különböző fehérjékben gazdag reggelinket. De még mielőtt megtöltöttük volna gyomrunkat fenséges falatokkal, már a szobában kiszortírozott szennyes ruhákat közösen elvittük és odaadtuk egy kedves néninek, hogy töltse meg a mosógépet vele és futtasson végig rajtuk egy programot.

            Miután megettük az elemózsiánkat visszajöttünk a szokatlanul hatalmasnak és üresnek tűnő szobába, ezeket az illúziókat a rengeteg ruha hiánya okozta. Rövid pihenő után megindultunk az öltözők felé, hogy magunkra ölthessük a már ragasztótól és portól gazdagon belepett munkásruhánkat. Az átöltözés után mindenki elfoglalta a szokásos területét ahol dolgozott az elmúlt napokban. Egyetlen egy változás történt az egész felállásban, mégpedig az, hogy Timi ki szerette volna magát próbálni más munkanemben is, mennyire teljesít jól. Timi helyett Fodor Flóra Kinga csatlakozott a csapatunkhoz. Gyorsan ismertettük vele a helyzetet, amibe belecsöppent. Mivel Flóra egy igen rugalmas és gyakorlott lány egyből a helyzet magaslatára tört és kezébe vette az irányítást. Segítségével be tudtuk fejezni a lépcső előtti teret az aljat egyenetlenség ellenére is. Benjámin is bebizonyította talpraesettségét és ügyességét azzal, hogy sikeresen megoldotta a vele szemben támasztott kihívást és elvégezte a füstzáró ajtó és a burkolat közötti légrés nélküli kapcsolatot.

            Mindeközben Dáviddal kijavítottuk azt a csempét, amit a lengyel munkások összetörtek figyelmetlenségük közben. Miután végzett mindenki a feladatával, mindannyian a lépcső burkolására összpontosítottunk és Hans utasításait követve 80%-át sikeresen le tudtuk fedni még a mai napon járólappal.

2. Szerzett tapasztalatok:

Nem tanácsos külföldre menni dolgozni, ha nem sajátítottad el helyi nyelvet.

És egy harmadik:

1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:

A reggel nagyon viccesen indult. Mosni akartunk, ezért ki kellett találnunk, hogy melyik ruha számít fehérnek és mi színesnek, a reggelit is majdnem lekéstük emiatt. A végén úgy döntöttünk, hogy fekete, fehér és a színes is mehet egy helyre. Reggeli a szokásos volt, mondjuk most megkóstoltam a müzlit.

            Munka pontosan kilenckor kezdődött a megszokott helyen. Ma is csákányoztam, lapátoltam gereblyéztem, talicskáztam és a szintezőt használtam. Felcsákányoztam a kemény törmelékes talajt, majd lapáttal a szép zöld talicskába raktam. A talicskát kb. két-három métert toltam, majd lendületből kiborítottam. Ezzel meglepően formás kis kupacot hoztam létre, amit Bea határozott mozdulatokkal széthúzott. András ezután új feladatot adott nekem, vagyis véssek le az alapból. Egész hamar végeztem a feladatommal, azután Petinek és Daninak segítettem kicsit. Nekem is voltak segítőim lengyelek formájában,- szerencsére a maiak dolgoztak, egyedül a szintezőt nem tudták használni. Próbáltam nekik először magyarul, majd németül és legvégső elkeseredésemben Peti segítségével angolul elmagyarázni a lényegét, de lengyelen kívül más nyelvet nem ismernek. Segítségemre jött András és elmagyarázta nekik.

            Ebéd után a lengyelek álltak neki a vésésnek és egészen a munkaidő lejártáig csinálták azt. Én közben tovább segítettem Petinek és Daninak, majd a munkaidő vége előtt egy órával megkaptam a lapvibrátort, hogy levibráljam az előzőleg feltöltött területet. Beindítottuk, elkezdtük a munkát, egyszer csak leállt. A fene!, gondoltam most lett vége. Szerencsére csak a benzincsapot nem nyitottuk ki és ezért nem akart ismét beindulni. Egy területet tudtam csak levibrálni, mert vissza kellett vinnem a helyére. Még volt egy kis idő a munka végégig, így elkezdtünk rendet rakni magunk körül. Egyszer csak a lengyelek eltűntek, a vésőgépet is ott hagyták. Ránéztünk az órára, láttuk, hogy háromnegyed van, ami hivatalosan a munkaidő vége, de hát még volt egy kevés vésnivalójuk, amit frankón ott hagytak. Mi befejeztük, hogy ezért a plusz tíz percért ne kelljen már hétfőn kivinni a gépet. A véleményem megvan az összesről (szépen fogalmazva lusták).

            Három órakor álltunk neki elpakolni az általunk és a lengyel kollégák által használt szerszámokat.

            Majd hatalmas lendülettel vetettem bele magam a munkanapló megírásába, ami rendkívül jól sikerült.